Az egyiptomi magyar ásatások folytatása 2012-ben bizonytalanná vált, és a közel három évtizedes, tekintélyes és nemzetközileg is elismert tudományos kutatás folyamatossága is veszélyben van. 2012. január végén indul ismét magyar kutatócsoport Egyiptomba, hogy a feltárások folyamatosságát biztosítsa, ám az ásatások anyagi háttere egyelőre nincs biztosítva.
1983-ban Kákosy László professzor irányításával kezdődtek ásatások Thébában, Dzsehutimesz 19. dinasztia-kori monumentális sziklasírjában és annak körzetében. 1995-től, amikor a terepen végzett magyar kutatásoknak már komoly nemzetközi elismerése mutatkozott, a kutatás kibővült, és egy összefüggő projekt keretében további helyszíneken indultak feltárások. A magyar kutatócsoportok évente dolgoznak a kiemelt jelentőségű ókori thébai temető három nagyobb körzetében, és eredményeiket magyar és nemzetközi tudományos fórumokon publikálják. Magyar szakemberek tucatjai nőttek föl az egyiptomi terepgyakorlatokon.
2009-ben a kairói Egyiptomi Múzeumban kiállítás nyílt a magyar feltárások eredményeiről, hozzá kapcsolódó nemzetközi konferenciával. A magyar egyiptológusok munkájának elismerését ezen kívül egyéni meghívások is jelzik. Itthon és külföldön gyakran tudósít erről a munkáról a rádió, a televízió és a sajtó.
A magyar kutatási engedélyek jelenleg is érvényesek Egyiptomban, a munkát 2011-ben, a sajátos egyiptomi politikai helyzetben is – hasonlóan más külföldi egyiptológusokhoz – kutatócsoportjaink folytatni tudták. A feltárások folytatására biztatnak az egyiptomi régészeti hatóságok is, és nagy tekintélyveszteséget jelentene nemzetközi viszonylatban, ha ennek nem tudnánk eleget tenni.
A magyar feltárásokat anyagilag eddig elsősorban pályázatok támogatták (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok, Nemzetközi Kulturális Alap), a következő időszakra azonban nem áll rendelkezésre semmilyen fedezet.
A helyszíni munka felfüggesztése azzal a veszéllyel járhat, hogy kiszorulunk a nemzetközi kutatások élvonalából, és az évtizedek során felépített, sikeres magyar ásatások teljesen meg is szűnhetnek Egyiptomban.
Kérjük, támogassa kutatásainkat adója 1%-ával, vagy bármekkora összeggel az Izisz Alapítványon keresztül!
Köszönjük.
Egy ásatás helyhez kötődik. A hely egészen konkrétan meghatározható, de egy kisebb-nagyobb terület részeként is értelmezhető, amelynek számos rétege létezik térben és időben egyaránt. A terület tágabb elemzése nemcsak a leletek halmazait hozza felszínre, hanem a különféle résztvevők egész láncolatához is kapcsolódhat: az ókori sírtulajdonosoktól, mesteremberektől, a későbbi újrahasznosítókon át, egészen a sírrablókon és kutatókon, a helyi lakosokon, munkásokon keresztül érdekes szövedéket alkotva. Mindezt egy különleges helyszínen szeretném bemutatni, az egyiptomi thébai nekropolisz Hoha-dombjának déli oldalán folytatott, Fábián Zoltán által vezetett magyar ásatásokból kiindulva, ahol a kutatócsoportnak én is tagja vagyok. A lelőhely, a táj évszázadokon keresztüli változását, jellegzetességeit szeretném érzékeltetni az ásatáshoz kapcsolódó jelenségek érintésével.
